gyönyörű és vad Bronwynt és a délceg lovagot, Stephen Montgomeryt az Isten is egymásnak teremtette. Henrik király is úgy döntött, összeházasítja őket, hogy angol nemes vegye át a harcias skót klán vezetését a kardos menyecskétől. Csak éppen Bronwyn gyűlöli az angolokat, akik megölték az apját, és mind közül leg-inkább Stephent, aki volt olyan pökhendi, hogy még a saját esküvőjét is lekéste. Stephen viszont nem érti, miként lehet ez a pazar, érzéki nő egyben klánfőnök, miért engedelmeskednek minden parancsának a rettegett felföldi harcosok. Fel nem fogja, miért nem érti meg Bronwyn, hogy fontos családi okok miatt késlekedett. És van valami, ami mindkettejük előtt rejtély: miért vágynak akaratuk ellenére is a másik érintésére, csókjára, ölelésére, szerelmére! Mindkettejüknek nagy utat kell bejárniuk lelkük útvesztőiben, túl kell élniük harcokat és cselszövéseket, mire rájönnek: a szerelmet adni kell és nem várni, a társunkban bízni kell és nem a hibákat leltározni, és hogy az igaz szerelem útjába csakugyan nem lehet akadályokat állítani. Legalábbis az 1520-as évek Angliájában így volt. És talán néha így van még ma is.